A dersi tökfejű székelyek

15 aug

By:

Az alábbi verset a hamarosan megjelenő Székely Legendáink nyomában című verseskötet tartalmazza, szerzője György Horváth László református lelkész, stockholmi író, aki a székelyderzsi kántortanító Simon István lányának a férje. György Horváth László a Küküllő-Nyárád-mentén szolgált, amíg itthon élt. Azóta missziós lelkészként tevékenykedik számszerint a 7. országban. 2009 nyarán a párja apjának a hagyatékát kutatta át Sepsiszentgyörgyön, nem eredménytelenül. Rábukkant a gondosan megőrzött iratai között Bodor Péter portréjára, melyet azóta közzé is tett a média erdélyi, magyarországi és nyugati több orgánuma. Ennek utána a gondos feljegyzéseit csak érdekességből kezdte el tanulmányozni. S azután bukkant Derzsre az interneten. A párja itt nőtt fel. Az apja itt volt tanító. Mesébe illő életet éltek itt. Simon István másfél évtízeden keresztül felelőse volt (a lelkésszel együtt) a falunak.
A legenda eredeti változatát itt találja: A székely tökfejűek

„Vágd a kurucot labanc! Sose hidd,
Hogy őket nem lehet megállítani,
Törd a csontját, vedd a vérét,
Hulljanak a székelységnek fiai!

Ha másképp nem megy árulással
Vagy ármánnyal csald tőrbe a fejedelmet,
Ne válogass az eszközökben és győzd le
A dicsőnek tartott Rákózci Ferencet!

S aprítsd harcosát, a székely-parasztot,
Ki ha okos volna labanc lehetne,
Puliszka vagy fekete kenyér helyett
Bort ihatna, tyúkhúst, kalácsot ehetne,

De ő lázad, mint a dersi testvérek,
Pál Lőrinc és Pál Mihály,
Ki kaszájával nem a sarjút vágja,
Hanem abból fegyvert kalapál!“

Ezért kegyetlen árulással
Véres csapdába csalták őket,
S irgalmatlanul lemészárolták
A labanccal ellenszegülőket.

Mihály a csatából megmenekült,
De elveszítette öccsét, Lőrincet,
Kit éjszaka a csata színhelyén
Bezúzott koponyával talált meg.

Haladéktalanul a vérét elállítani
Egy közeli kukoricásba ugrott,
Honnan kalapként öccse fejére
Egy kettészelt fél tököt nyomott.

E tök meggyógyítá őt,
S feltámadott friss dersi erőre,
Honnan a puszta csárdába mentek,
Hol a labanc megállt pihenőre.

S ott, akkor levágták a labancot,
Hogy hírük sem maradott,
S az emberek ettől ismét hitre, kaszára,
Kapára nevelték a székely fiakot.

Az ekével a földet hasították
S nem sebeket,
Az anyaföld mindezért nekik
Kenyérrel és borral fizetett,

És tökkel, melyet kalapként
Érdemes az Úr előtt megemelni,
S olykor a tökfejű székely előtt is
Illik vele süvegelni.

Mert a tök főzeléknek is,
Legendának is jó!
Hatása pedig a dersi
Eset óta gyógyító!
Írta: György Horváth László

Borítókép: legendarium.ro