Két évtizednyi némaság után istentiszteletre hívta a székelyderzsieket a református kistemplom harangszava. Adományokbél épétették át a több mint 120 éves szentegyházat. Az ünnepélyes átadáson részt vettek a Life Gyermekmentő Egyesűlet hátrányos helyzetű fiataljai, akik a munkálatokat végezték. Vezetőik elhozták az ajándék 100 rózsatövet is, amelyet majd tavasszal űltetnek el a templomkertben. Varga Gábor budapesti szobrász–keramikus megkondította a fa haranglábra helyezett, saját alkotású kerámia hírközlőt. A helyieknek emlékezetesek maradnak Kányádi Sándor költőnek, a felújítás program fővédnökének szavai: vannak vidékek... legbelöl.

A cudar időjárási körűlmények mellett is lelkesítettek a kis kányádi szavalók, Zakor Emőke, Kiss Orsolya, Márton Melinda, Gábos Csongor és Gábos Csaba–Örs hangjai. És a felújításban részt vállaló fiatalok arcán látszott: számukra valódi sikerélmény, hogy a munkálatok végeredményének átadáán is ott lehettek. Nyári tevékenységűket kerámia emléktábla is örökíti a templomfalon, de megszemlélhető a régi állapot és a maihoz vezető folyamat fotódokumentációja is ugyanott. Bodor Pál író az egyházközség egykori szolgálattevői, a két Bodor, Pál valamint József lelkész felmenői hagyatékának öröméről szólt. Böjte József filmrendező és Csáky László pedagógiai tanácsadó az adomány célba juttatóiként voltak jelen. Demeter Sándor Loránd helyi unitárius lelkész Isten igéjével köszöntötte az egybegyűlteket, az asszonykórus pedig zsoltárral. A hálaadó istentiszteleten Antal Zoltán, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperese az ,,Ezűstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!" (ApCsel 3,6) – űzenetét aktualizálta. Kidomborítva: ami ellobbanni látszik, Jézussal ,,járó képes" jövőjű. Csifó Dénes, a kányádi anyaegyházközség lelkésze a templom és a leányegyház történetének ismertetése után a jelenlévőknek bemutatta a kistemplom kegytárgyörökségeit, amelyek Gamaliel rabbi hitével beszélik el: ami Istentől van, megmarad.

Molnár Melinda – Udvarhelyi Híradó

A helyiek még emlékeznek a harang szavára, és utolsó megszólaltatójára, a Kányádból odatelepűlt Margit nénire, a Nagy Vilmos bácsi feleségére. Gyűjtöttűnk még adatokat az istenháza korábbi javításairól, emlékeiről, mert vasárnap 10.30 órakor űnnepélyesen átadják a felújított székelyderzsi református kistemplomot.

Az imolda mellett jelképesen felállított harangláb az istentiszteleti hajlék előtti, haranglábas időkre és a helyreállításra egyaránt utal. 11 órától, 21 év után először tartanak ott istentiszteletet, amelyen Isten igéjét Antal Zoltán, a Székelyudvarhelyi Református Egyházmegye esperese hirdeti. Az űnnepi műsorban kőzreműködik a Székelyderzsi Asszonykőrus és a kányádi vallásőrás gyermekek. Az eseményre várják Kány&aaacute;di Sándor költőt és Bodor Pált, az Európai Újságírók Szövetsége magyar tagozat&aaacute;nak t. elnökét.

Imolda

A Világörökség részét képező székelyderzsi vártemplom védett körzetében, a Nagypatak dombocskáján, vadrózsa védelmében aludta csipkerózsikaálmát a református kistemplom, a Desolata. Mint egy felkiáltójel, hozzátartozva az utcaképhez – bodza–, orgona– és májusfa árnyékában –, csendjével hirdette: milyenné lesz egy istentiszteleti hely, ha elfogy gyűlekezete. Fohászok emlékét őrizte: állapota ellenére is megnyugtató volt, és imára indította a betérőket. Bodor Pál, az építtető és örökűl hagyó lelkész leírásában: ´Az északról és keletről lejáró patak déli szegletin, a felszegi híddal szemben, fekszik nyugotra; mely megcserélt hely a bejáró híd és úton belől az összevágó patak szegletibe mintegy 120 ölet tesz. Ezen helyre építtettem 1886-ban egy imaházat kőtalajra, fából, deszkázott, emelt toronnyal, sárga rézgombbal, zsindely fedéllel, ebben van a harang is elhelyezve, a templom ellátva jól készített kétsor karazott padokkal, közből a kétsor pad között az eljárás, kathedrával, Úrasztalával, és más szűkséges űlő padokkal, jól űvegezett ablakok, táblák, és borított záros ajtóval´. Patinás, időette állapotában, erőtlen korában láttam meg, és könnyek között választottam fohászaim helyéűl. Becsukott ablaktáblák mögött helyűkön voltak a padok, a szószék is, terítőstűl. Bekandikált a nap oldalán, és ha nyikorgott is, de mindig nyitva volt az ajtaja. Hogy milyen sokaknak fontos, és hányan követik szemmel kűlföldön is sorsa alakulását, az már korában nyilvánvaló volt, és a munkálatok során is kitetszett.

Bevégeztetett?

Amikor már majdnem elsirattuk, a nyáron friss cementes vakolatot húztak rabichálóra a szorgalmas gyermekek, később a deszkaborításokat is újra cserélték. Vadonatúj lécvázra helyezték az átforgatott, kiegészített cserépfödémet. Körbekerítették, és a harangszéket is megerősítették. Áldásra kész a kistemplom. Csáky László, az adomány célba juttatója, hat éve visz rendszeresen a telepűlésre az alapítványi hálózat védelmébe helyezett gyermekeket. Vallomásában: nem szántak személyes felhasználási célt: ´Örűlűnk majd, ha egy évben egyszer ide jöhetűnk a gyermekekkel.´ A munkálatokat szerződés alapján, adományként kapja az anyaegyházközség, Kányád. Egyházi nyilvántartás szerint nulla lélekszámú a derzsi református gyűlekezet, de az átépítés megkezdése után jelentkezett egy református vallású – újságolta Csifó Dénes kányádi lelkész. Azt is elmondta, örűl a templomon végzett javításoknak, amely ´katasztrofális´ állapotban volt, és korábban nem volt anyagi lehetőségűk rendbetételére. Ígéri: tart istentiszteletet. Legközelebb adventben, és majd karácsonykor is. Szólt a kistemplom megőrzött tárgyi emlékeiről, amelyeket grów;f Bethlen Erzsébet ajándékozott a derzsi református gyű;lekezetnek.

Megszólalnak a kövek

Ugye ismerős a jézusi intelem, hogy majd a kövek szólalnak meg? Hogy mit mesélnek a ´kövek´ a felkiáltójel kis templomról, jelesűl: kiknek fontos, és miért, ha nulla lélekszámú a gyűlekezet, ejtettek pár szót, akik felvállalták gyors és látványos helyreállítását, átépítését. Antal Zoltántól, a székelyudvarhelyi református egyházmegye esperesétől megtudtuk: 3– 4 évvel ezelőtt állagmegőrzésre adtak pénzt, amit helyi erőkkel el is végeztek. A jelenben az egyházi elöljáró az önzetlenséget emelte ki, ami figyelemre méltó. Reméli: a templom majd hoz gyűlekezetet is. Kűldetése van.

A leányegyház hozománya

Kivételes pillanat volt, amikor Csifó lelkész úr megmutatta a filiális eklézsia megőrzött tárgyi kincseit. Fotós kollegámmal előbb a jegyzőkönyvet csodáltuk meg. Gyöngybetűk, és személyes vallomás: ´A már 1837 előtt szenderegni kezdődött leányzó hogy meg ne haljon, úgy védhettem meg, hogy építsek egy hajlékot, ahol az igazságért éhezőknek és szomjúzóknak légyen ingyen eledele és osztogattassék az életnek vize. Nem hiú vágyból, hanem azon kényszer szűkségből építtettem azon kicsi szentegyházat, hogy árván ne maradjon a Sion, be szűnvén bennem a birtokossági kegyelet midőn lakásomat Sz.Udvarhely városába áttettem´. Aláírója Bodor Pál lelkész. Aztán kisorakoztak az 1720-as, 1738-as, 1740-es készí;tésű adomány ónedények: az úrasztalai tányérok, kanna– amelyeket az anyaegyház és lelkipásztora méltón őriz. Mit érzett meg 1891-ben Bodor lelkész, amikor ezt írta? –Ha történnék az a nem remélt eset, hogy az egyházi szertartásokra és ezen kapcsolatos fekvőségekre nem lenne szűkség, mint meghalt leányzónak vagyona az alma mater kányádi ev. ref. anyaeklézsiára rúháztassék át–. Felejthetetlen pillanat, amint az örökségvigyázó lelkész megmutatta az úrasztala terítőt. Szeretettel széthajtogatta, és megcsodálhattuk a pici hímzett Agnus Dei–jelképet. Csak nagyon gondos őrzés mellett maradhatott meg ilyen hófehérnek. Körben betűhímzés díszíti: ´Ezt Koronka Lidi Csusz György élete párja varta és ajálya Jézus asztalára – Jézus zászlód alatt legyenek boldogok Derzsben, kik hozzád járulnak, szegények, gazdagok. 1834´ – kívánja mindannyiunknak több mint másfél évszázada, adományozója.

A református templom történetéből

A mai templom építése előtt a református filiális gyűlekezet szolgálatában állott egy cserefa harangláb, Ujfalvi József református birtokos udvarán. Megalakulásának okleveles említése 1808-ból maradt fenn, eszerint a derzsi református filiális eklézsia 1717-ben alakult. A mai templom 1886-ban épűlhetett, mert egy erre vonatkoző dokumentum szerint 1887-ben, pűnkösd második napján szentelték fel. A templomot T. Bodor Pál nyugalmazott kányádi lelkész saját költségén építtette, és ajándékozta a derzsi református híveknek. A templom egyetlen helyiségből áll, fedélzetén egy kis tornyos harangszékkel. A templom hossza 9 méter, szélessége 5 méter, a magassága 4 méter. A templom fából épűlt, vakolva van. A templom értékes műtárgya ´egy kisded harang a hajdanban ezen leány egyházban kegyes jótevő Sebesi (Sámuel) családtól ajándékozva´. A templomon jelentős javítást végeztek az 1909. esztendőben, ekkor a zsindelyfedelet cseréppel váltották fel, saját költségen, 1931-ben a Kolozsvári Református Egyházkerűlet közalapi segélyéből, és 1953-ban a gyűlekezet áldozatkészségéből. (Gerendás Lajos nyomán)

Ideje az imának

Hiányos a Derzsre vonatkozó református levéltár. Szűletési, elhalálozási anyakönyvi feljegyzés sincs. De azt megtudtuk: ´Az 1880-ban történt népszámláláskor 120 evang. reform. egyéniség találtatott´. Mára egy megtaláltatott. Köszönetet fogalmazok barátaimnak, akik megismertették velem e helyet, és Csifó Dénes lelkésznek, hogy megmutathatjuk olvasóinknak is a kegytárgyakat. Vasárnap újra kinyitják a Desolata ajtaját. Térjenek be egy fohászra, ha arra járnak. Rajtunk is múlik, hogy újra átimádkozott hellyé váljék.

Molnár Melinda – Udvarhelyi Híradó

A "Végvár" Székelyderzs havonta megjelenő ingyenes lapja, ami a faluról szól a falunak. A szerkesztőség tagjai: Zoltáni Csaba, Demeter Sándor Loránd, Nemes Anna Borbála, Újvárosi Katalin, Zoltáni Hajnal.
A Végár aktuális számát itt találod

Ősz van, indul az indián nyár, apró zsibongó gyerekcsapat vonul az iskola felé. Emlékszem, hogy jó negyed évszázada, a mi korosztályunk alig várta, hogy szeptember legyen egy hosszú "fárasztó" és tikkasztó forró nyár után, hogy újra találkozzunk az Alma Materben. Igényeltűk, hogy magunkba szívjunk egy kis tudást, műveltséget, emberséget azoktól a második szűlőnek becézett egyénektől, akikre felnéztűnk, tiszteltűk őket. Kemény idők voltak, zavaros eszmék és ideológiák kora. Pionírok is voltunk, de nem tudtuk az igazi lényegét. Azt hittűk ez egy katonás játék, ami fegyelemre, következetességre, kitartásra tanít. De nem az volt. Mégis emberek, asszonyok, értékteremtő és hagyományőrző felnőttek is kikerűltek azokból az időkből. Most demokrácia van, szabadság, úgynevezett versenyteremtő piacgazdasági unió. De lassan elfogynak a "gólyák", akik az iskolát be kéne népesítsék.

Elfogynak az évsdzázados erkölcsi értékrendjeink. A gyerekek az informatika rabjai lsznek. Kikopik a felnőtt tisztelet az iskola falai közűl, de az utcákon is látni serdűlő kamaszokat, akik a nagy információáradatban nem lelik helyűket, nincs igazi komoly és szórakoztató beszédtémájuk, egészséges tudásalapú ervelés–vitatehetségűk. Az igazi hivatástudattal felvértezett pedagógus ekkor felteszi a kérdést: én vajon mire kellek, ebbe a fertő társadalaomba? Mert arrarra nem, hogy "gyermekmegőrző" központban fél napig korrigálja azt amit a család hét éve nem adott meg.

Az én célom és hivatásom az, hogy ősszel megszámoljam a "gólyákat". Feltárjam előttűk egy csodálatos értékközpontú élet rejtelmeit, megmutassam nekik, hogy működik a természet, az ember, az Isten és ezek között mi az igazi harmónia. Megmutassam a felnövő nemzedéknek, hogy lehet alkotó munkával és nem sumáksággal, korrupcióval, kiskapus módszerekkel életet, boldogságot, családot és világot teremteni. De ez a munka is olyan, mint a házépítés: egyszer az alapot kell lerakni. Ebben azesetben az alapot a család és egy értékközpontú társadalom kell biztosítsa. Lassan a család fogalma is átértékelődik. A nagykorúvá lett ifjú valósággal menekűl a családi fészekből, Uram bocsáss meg, hogy ifjú pár egyűtt éljen a szűlőkkel, az már valósággal bűntény. A társadalom is zavart. A munkás gyalázza a tanárt, a tanár a politikust hibáztatja, a politikus sárba tiporja a kétkezű becsűletes munkást. Egy ördögi kör. Amiből lassan nincs kiút. És akkor ki rakja le az alapot, amire a pedagógus kéne építsen egy boldog felnőttet? Hát ez az. Ajánlom keressűk egyűtt a választ, mert hanem úgy járunk mint Kőműves Kelemen: "amit reggel rakott leomlott estére, amit este rakott leomlott reggelre".

Ádám Zsolt iskolaigazgató

A napokban első alkalommal végeztek régészeti kutatást a Világörökség részét képező vártemplomnál – bár korábban is készűltek ásatási tervek.

A munkafolyamatok során a földfeltöltési szint meghatározása mellett arról is megbizonyosodtak, amit az archeológiai szakirodalom a torony állásából feltételezett: létezett egy korai várfal, ugyanakkor felszínre kerűltek a középkori sekrestye falmaradványai is. És az északi oldalon, a hajó–szentély találkozásánál, felűgyeltek egy geotechnikai szondát. Sófalvi András, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régésze vezetésével, Botha Zoltán és Zólya Levente régészhallgatók közreműködésével 4–5 helyen szelvényt, illetve szondát nyitottak.

Az építész is felvetette: a torony helyzete alapján kell lennie korábbi cinteremfalnak. Két kisebb szelvényen megkutatták: a torony északi–északkeleti sarkánál ´s az északkeleti torony közelében. Találtak 85–90 cm széles mészhabarcsba rakott falmaradványt, ami ezzel a korai fallal azonosítható – a felszín alatt, 10–15 cm mélységben jelentkezett. Meglátásuk szerint a korai kerítũfal (cinterem) a 17. század elején kerűlt lebontásra – párhuzamosan a mostani felépűlésével. Rétegtani megfigyeélések és az előkerűlt leletek alapján a 15. század folyamán épűlhetett – tudtuk meg Sófalvi Andrástól. Ha földet hordanak el, állagmegőrzést kell végezni, hogy a csapadék ne károsíthassa. És e kiemelt műemlék esetében a soron következő rehabilitációs munkálatok elképzelhetetlenek régészeti szakvélemény, illetve felűgyelet nélkűl. A megyei tanács célpályázatával finanszírozott kutatást befejezték, de ezen a részen folytatják majd a feltárást.

A templom szentélyétől északra, 10–15 cm mélységben, előkerűlt a középkori sekrestye falmaradványa és téglapadlója. Benne falkutatás nem folyt, és a régészeti kutatás során sem találtak olyan nyomokat, amelyek a sekrestye falképeire utalnának. Ha felszínre, bemutatásra kerűl – hogy megvédjék a hőmérséklet–ingadozás és a csapadék károsító hatásaitól –, állagmegőrzési megoldását elő kell készíteni. Földmunka szempontjából megnyugtató a mostani feltárás: se a sekrestyénél, se tőle északra fél méter mélységig nem értek el sírokat, temetkezéseket. Tehát az északi oldalon a föld elhordható, régészeti felűgyelet mellett: sírokat nem bolygatnak.

A kutatószelvények egy részét már befedték, helyűkre kerűltek a gyeptéglák. De fellapoztak egy középkori bizonyosságú templomtörténeti fejezetet.

A műemlék templom környezetének rehabilitációs stratégiája szerint első lépés a vizesedés megállítása, ami a freskók mai, rossz állapotát okozta. Középkori templom terűletén, ahol folyamatosan temetkeztek, a drénezést mellőzik. Felszíni árkokkal hatékonyan el lehet vezetni az esővizet, és a föld elhordásával csökkenthető a nedvtartás. Hogy a földet kockázati tényezők nélkűl eltávolíthassák majd, kutatószelvényeket nyitottak: a középkori fejedelemségi jelenségek megmutatják, milyen mélységig lehet a földet legyalulni.

Bár korábban is több alkalommal készűltek ásatási tervek, a székelyderzsi vártemplomnál soha nem volt még régészeti kutatás. Már a héten elkezdett kutatási munkálatok híre valódi öröm nem csupán a szakembereknek, de a helyieknek is.

Érdeklődnek, és izgalommal várják: vajon találnak-e alagutat, amelyről a helyi mondavilág regél. Demeter Sándor Loránd lelkész azt is elmondta: sok minden megerősödhet vagy elbukhat, ami eddig csak kűlső megfigyelések hipotéziseként állta meg helyét. Lapunkban korábban többször is szóltunk a vártemplom teljes rehabilitációjának szűkségességéről. Hogy a tervek elkészélhessenek, több szakvélemény szűkséges, és mert a Világörökség részeként kiemelt műemlékről van szó, fokozottabbak a szakmai követelmények. Első lépés a templom vizesedésének megszűntetéséhez a tereprendezés, amelyet régészeti kutatásnak kell megelőznie, ami egyben a tervező munkáját is segíti majd. A jelenlegi kutatást a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum régésze, Sófalvi András vezeti, és vele dolgozik Botha Zoltán és Zólya Levente régészhallgató. Igyekeznek behatárolni, mekkora a feltöltési szint, meddig lehet földmunkát végezni. Egyelőre kutatószelvényeket nyitottak – mondta el érdeklődésűnkre Sófalvi András. – A templomról készűlt szakirodalom a torony állásából azt feltételezi, hogy léteznie kell egy korai várfalnak - erre is rákeresnek. A napokban dendrokronológus is bekapcsolódik a tevékenységbe. A munkálatokat a megyei tanács célpályázatából finanszírozzák. A kutatási folyamatra a továbbiakban még visszatérűnk.