Népünk díszesség és szép iránti igénye a népi festett bútorok területén mutatkozik meg leginkább.Az erdélyi bútorfestés a reneszánsz hatására a XVIII. XIX. században élte fénykorát. A XX. század elején még mindig divat a festett bútor használata, de a mesterek kiöregedése és az utánpótlás hiánya maga után vonja e mesterség kihalását.

A parasztházak bútorzata sokáig megőrizte hagyományos jellegét. A falusi házakban fontos szerepük volt a tulipános ládának, tálasnak, saroktékának, karospadnak, asztalnak és székeknek. A festett bútorok egyidőben funkcionális és esztétikai szerepet töltöttek be. Igy a bútorok virágozása a praszti jóizlést tükrözte.

Erdélyben a bútorfestést a szász és székely bútorfestő asztalosok honosították meg. A mintakincset és a virágkompoziciókat a kezdeti időszakban nagyban befolyásolták a templomok kazettás mennyezetének díszítőelemei. Ebben az időszakban alakult ki a bútorfestés kedvelt virágkompoziciója: az életfa.

A tulipános ládára festett minták díszessége és sokasága a menyasszony anyagi helyzetét tükrözte. A ládát végigvitték a falun, amikor a lány férjhez ment. Az alapszín és a felvitt minták alapján meg lehet különböztetni falvanként a bútorok eredetét. A festékek növényi, állati és ásványi eredetű anyagok voltak. Minden mester saját készítésű festékekkel dolgozott. Néprajzi kutatásokból és saját gyűjtésből tudjuk, hogy a vidék falvaiban milyen alapszínt és motívumkincset használtak.

Milyen lépéseket kell betartani a bútorfestőnek a munkája során?

2005 júliusában a helyi unitárius egyházközség és a székelyudvarhelyi Kuckó Egyesület közösen felleltározta és lefényképezte a Székelyderzsben még fellelhető eredeti festett bútorokat és egy kiadványt jelentetett meg.

A derzsi festett bútor stílusúban jól elhatárolható a többi összes más Hargita megyei bútortól. A gazdag, inkább levelekkel és szárakkal díszített kompozíciók igen jellegzetesek és a szász bútorfestők stílusára emlékeztetnek.
Sajátos elemeivel hívja fel magára a figyelmet, ezeknek alapján külön csoportba sorolható be. Hasonlóságot a torockói, vargyasi valamint a Kőhalom vidéki szász festett bútorokkal mutat.

Sem szakmai források, sem az adatközlők nem tudják azonosítani a derzsi bútorfestő kilétét. A Derzsben folytatott tevékenysége biztos, tekintettel a nagy mennyiségű festett bútor hagyatékra, ami nem odaszármazott, hanem ott készült.

A székelyderzsi festett bútor kék alapú. A virágok színe a természetes színeket (piros, sárga, fehér, kevés kék) követi. A színek összhangja kellemes, amelyben nagyobb szerep a piros és kék (alapszín) színeknek jut.

A kiadvány szerzői:	Bencze Margit, Bencze Ilona
Szerkesztő:	Bencze Ilona
Illusztrációk:	Szabó Károly, Mózes Albert
Fordítás:	Fülöp Eszter
© szerzők:	Kuckó Egyesület Székelyudvarhely, Székelyderzsi Unitárius Egyház
Nyomda:	Infopress Rt., Székelyudvarhely
Támogató:
Forrás:	www.festettbutor.ro