Klára, Dála, Ramocsa

13 jún

By:

“Dersről Musna felé menve, egy a Derspatakába jobbpartilag szakadó csermelyt Pénzespataknak hívnak. Itt régen még névleg is feledékenységbe ment falu feküdt, melynek lakói Dersnek Felszeg nevü negyedében telepedtek. Ezek birják nagyrészt most is az ott lévő földeket. A néphit azt tartja, hogy ott sok kincs, arany csákány, arany hegedű, stb. van elásva, nemtők őrködése alatt. Alább van délre Lászlóhegye, mely sz. László emlékét őrzi, és a Here, melyet – az Udvarhelyszéken sokat hivatalnokoskodott – Veress család (melynek utódai ma is élnek Dersben) birt.

Még alább a baloldalon van a hires Ramócsa. Nevezetes is e hegy növényzeti tekintetben, mert annak fennlapját a szóteljes értelmében ellepi a ramócsavirág (gyalogborostyán, daphne kneoron), mely ily nagy mennyiségben sehol a világon nem tenyészik, s midőn májusban virágzik, akkor a biborpirostól minden szinben váltakozó szinpompában tünik fel az egész hegy, a légillattárral van eltelve, s kik a természet ily kiváló helyein üdülést találnak, fel is keresik azt most, s felkeresték régen is. Egykor valamelyik fejedelem vadászott e vidéken, mondja a hagyomány, a székelyek kapitánya (talán valamelyik Petki) a Ramócsatetőn nagy vadászebédet rendezett tiszteletére. A kedvderitő bilikomok nedvétől a hős dallam hallásától, a természet üde szépségétől elragadtatott fejedelem teljes jó kedvében azt mondta az őtet megemberelő kapitánynak: ”A hely, mit három óra alatt meg tudsz kerülni, tiéd lesz,” és ő a Ramócsát kerülve meg, nyerte el. Abból, hogy e helyet egész az utóbbi időkig a Dániel család birta (nem rég vette meg a falu), azt lehetne következtetni, hogy a hagyomány által névtelenül emlitett kapitány valamelyik Dániel előd volt.”

Orbán Balázs: A Székelyföld leírása 

Így szól a legenda:

Élt egyszer Csíkban egy nagy úr, s volt annak három tündérlánya: Klára, Dála és Ramocsa. Rózsaszínű hintón járták be az egész Erdélyországot, s kocsijukat tizenkét lány húzta. Három nagy vár volt akkoriban ezen a vidéken: a bágyi vár, a dályi vár – amelyet Szabács várának neveztek –, és még egy, az égei Berecken. Amikor a hintóval a bágyi várhoz értek, a tizenkét lány madárrá változott, s elrepült. A három tündérlány a bágyi vár alatt találkozott három pásztorlegénnyel, s szerelmesek lettek beléjük. Klára a legnagyobbik pásztorral ott maradt helyben, de aztán megcsalódott, sokat sírt, még az életének is véget vetett. Könnyeiből egy forrás fakadt, amelyet ma is Klára kútjának hívnak.

A második tündérlány, Dála, párjával kicsit idébb telepedett le egy patak mellett, ahol később falut építettek, és Dályának nevezték el. Ebből lett a mai Székelydálya.

Legboldogabb a legkisebb lány, Ramocsa volt. Akárhova lépett, virágok nyíltak a lába nyomán. S ezeket a virágokat ma is Ramocsavirágnak hívják, és csak a bágyi vár alatt meg a derzsi határban, Ramocsán nyílnak, ahol a monda szerint a harmadik tündérlány telepedett volt le kedvesével.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..