Kapcsolat
Székelyderzs címere Székelyderzs, ahol a történelem együtt él a faluval Világörökség

Content on this page requires a newer version of Adobe Flash Player.

Get Adobe Flash player




Friss hírek
Betöltés...

Képgaléria
Archívum

Mondák, legendák Szent László Királyról


Szent László

"erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott: így árasztotta el az adományok teljessége, s ez már testileg is méltóvá nyilvánította a királyi koronára. Ám mikor látta, hogy kitünteto javakkal dicsekedhet, nem fuvalkodott fel gőgjében, nem foglalta el mások jogait ármányosan vagy erőszakkal, hanem a kapott jótéteményekért köteles hálát adva annak, aki megelőző érdemek nélkül szokta osztogatni a javakat, valahányat észrevett magában, Isten tiszteletének szentelte. "

László megmenti az elrabolt lányt

Szent László királyunk (1077-1095), Béla király középső fia, édesapjuk halála után hercegi rangban egy ideig békében élt Salamon királlyal.
Ebben az időben történt, hogy a pogány kunok áttörték a gyepüket, és a Meszesi-kapu felső részénél az országba törtek, s kegyetlenül végigprédálták az egész vidéket.. Kirabolták a Nyírséget, elmentek egészen Bihar városáig. Rengeteg férfit, asszonyt és állatot vittek magukkal. Ellenállás nélkül keltek át a Lapos patakon, a Szamos folyón, majd a zsákmánnyal elvonultak. De Salamon király, Géza és László herceg is összeszedték seregüket, és a kunok után indultak Gyorsan átkeltek a Meszesi-kapun, mielőtt még a kunok a hegyeket elérték volna. Doboka városában csaknem egy hétig várták a pogányok érkezését. Egy Francsik nevű kém jelentette a kun sereg közeledtét.
Az elbizakodott kunok kezdetben csak a tartalék seregüket akarták harcba vetni, de amikor meglátták a magyar seregeket, megijedtek és egy hegy csúcsára vonultak vissza.
A magyarok itt, a kelés hegységen rohamozták a kunokat. László herceg mindjárt az első rohamban négyet is levágott a legerősebb pogányok közül.

Ekkor történt, hogy László herceg meglátott egy pogányt, aki felragadott a lovára egy magyar lányt és elvágtatott vele. László, nem törődve a sérülésével, megsarkantyúzta Szög nevű paripáját és a beretvált fejű pogány után vágtatott.
Előkerült a legenda kezdő részlete
szent lászló legenda freskó

Freskórészlet a székelyderzsi templomból, Üldözés
(Nagyításhoz kattintson a képre!)

Szélsebesen üldözte a kunt, már csak egy lándzsa hossz választotta el tőle, de sehogy sem tudott közelebb férkőzni , mert a lova sehogy sem bírta az iramot.
Amikor a herceg látta, hogy nem tud közelebb férkőzni a kun lovashoz, odakiáltott a magyar lánynak, hogy az övénél fogva rántsa le a kunt a lóról.
A lány így tett, a amikor mindketten a földre kerültek László herceg rátámadt a rablóra. A lány ugyan könyörgött neki, hogy ne ölje meg a kunt, de László elvágta az inát és leölte. A csatában egyébként a király serege és a herceg nagy győzelmet arattak, a az elrabolt keresztényeket kiszabadították.

A legenda ábrázolás a székelyderzsi templomban

A viszály oka

Salamon király és a hercegek, Géza és László közötti viszony akkor kezdett elhidegülni, amikor a besenyők betörése után a királyi sereg elindult megbüntetni a nándorfehérvári őrséget, aki engedte betörni a besenyőket az országba. Nándorfehérvár ostroma elhúzódott. Ugyan lőtornyokat építette a vár köré és ostromgépeket is felvonultattak, a városvédő görögök, szaracénok és bolgárok azonban vitézül védekeztek.
Az ostrom harmadik hónapjában egy rabul ejtett magyar lány segített nekik, aki felgyújtotta a várost, s a nagy szélben minden épület lángba borult. A magyar csapatok akkor bevették a várat egy erőteljes rohammal. A megmaradt várvédők pedig a belső fellegvárba húzódtak vissza.
A vár tömve volt kincsekkel, drágaságokkal. Az ostromló magyarok mindegyike meggazdagodott egy pillanat alatt. A zsákmány elosztásakor már vita támadt a király és a két herceg között. A civakodás azonban akkor vált ellenségeskedéssé, amikor a fellegvárba húzódók megadták magukat.
A megmaradtak tudták, hogy a hercegek istenfélők, a szenvedőket szívből sajnálók, ezért a többség nekik adta meg magát, nem pedig a zordságáról és zsarnokságáról elhíresült királynak.
A király ezt zokon vette, a nyílt ellenségeskedés viszont akkor kezdődött, amikor a király a hercegek hitére lejötteket és vagyonukat is fel akarta osztani.
A hercegek szembeszálltak a királlyal, ezért nem is tudtak megosztozni a hadizsákmányon

Szent László látomása

A gonosz Vid ispán tanácsára Salamon királya hercegek ellen támadt. László Oroszországba ment segítségért, Gézát pedig Tokajnál megverte a király. Géza átkelt a Tiszán és találkozott a nagy csapattal érkezett Lászlóval.
A királyi sereg Rákoson szállt meg, míg a hercegek Vác mellett ütöttek tábort. Ott akkor hatalmas erdő volt, amelyben senki sem lakott, csak egy Vác nevű szent életű remete. Róla nevezte el Géza herceg a várost, ami később épült.
Egyik reggel, amikor a hercegek lóháton tanácskoztak azon a helyen, ahol később Szent Péter apostol kápolnája állott, éppen azt fontolgatták, hogy miképpen harcoljanak.
Amint ott tanácskoztak, világos nappal mennyei látomás jelent meg Szent Lászlónak. Az pedig így szól bátyjához, Géza herceghez.
- Láttál-3 valamit?
- Semmit - felelte a herceg
Így szólt ekkor Szent László.
- Amint tanácskoztunk, az Úr angyala leszállott az égből, kezében aranykoronát hozott, és a fejemre helyezte. Nyilvánvaló tehát, hogy győzni fogunk Salamon felett, aki számkivetve elmenekül majd az országból, s a koronát az Úr neked adja!
Géza herceg így szólt ekkor.
- Ha az Úristen velünk lesz és győzelemre segít bennünket, templomot építek e helyen Szűz Máriának.
A látomás megvalósult. A hercegek csapatai Cinkota mellett, a mogyoródi dombon súlyos vereséget mértek Salamon királyra, aki megfutott, s a magyarok kívánságára Gézát Székesfehérváron királlyá koronázták.
Utána elmentek arra a helyre ahol a látomás történt. Amint Vác alatt tanakodtak, egy szarvas jelent meg előttük. Szarvain égő gyertyákkal. Amikor megpillantották egyből futásnak eredt. Az erdőben azon a helyen állt meg, ahol a monostort később felépítették. A vitézek nyíllal rálőttek a szarvasra, de nem találták el. A Dunába ugrott előlük, soha többé nem látták. Szent László így szólt.
- Nem szarvas volt az, hanem Isten angyala. Ahol a lábát megvetette azt a helyet jelölte meg számunkra, hogy Szűz Mária templomát felépítsük!
Így is lett. De az első látomás helye nem maradt épület nélkül. A hercegek rendeletére kápolnát emeltek itt Szent Péter tiszteletére.

Viadal Salamonnal

Salamon király, apósa a német császár segítségével hadjáratot indított Géza irály ellen, s annak sikertelensége után búsan visszahúzódott Pozsony várába. Békességben itt sem maradhatott, mert Géza király öccse, László herceg ostrom alá vette a várat.
Mivel a vár erős volt, az ostrom elhúzódott. Ez alatt Salamon vitézei gyakran kimentek a várból és megvívtak László katonáival. Álruhát öltve gyakran a vezérek is részt vette e párviadalokban.
Az egyik alkalommal László herceg közvitéznek öltözve közeledett a várhoz. Salamon is ugyanekkor öltött közvitézi öltözetet, fegyverzetet és kilovagolt. Egyikük sem sejtette, hogy a másik sereg vezére áll vele szemben.
A várbeliek kiültek a várfalra megnézni a párviadalt, biztosak voltak Salamon király győzelmében. Amikor Salamon közel ért Lászlóhoz, a szeméhez kapott és visszadöbbent. László herceg feje fölött ugyanis két angyalt látott, akik a levegőben röpdöstek és tüzes karddal fenyegették őt. Salamon ettől annyira megrémült, hogy rögvest futásnak eredt, visszamenekült a várba.
Vitézei döbbenten kérdezték:
- Uram, hiszen te három-négy vitéztől sem szoktál megijedni, most egy elől is megfutamodtál?
Salamon lihegve az ijedségtől válaszolt.
- Ember elől én még el nem futottam, de nem ember ez, hiszen tüzes kardok védelmezik.

Salamon a toronyban

Géza király halála után öcsét, László herceget választotta királlyá a nemesség. Mindenki ismerte László kegyességét, vitézségét és szívének jóságát. László először tiltakozott a koronázás ellen, mert szerette a békességet, s az országot vissza akarta adni Salamonnak. De végül engedett a magyar uraknak és megkoronáztatta magát. Trónra lépve jámborul uralkodott. Enyhítette a törvények szigorát, vigasztalta a szomorúakat, megszabadította a foglyokat, oltalmazta az árvákat.
Salamont, aki ezalatt Pozsonyban élt, szíves jósággal mindennel gazdagon ellátta. Salamon lelkét azonban méreg és keserűség marcangolta. Dühös lélekkel László király elpusztításán mesterkedett.
Cselt szőtt ellene. Egy régi katonáját arra vette rá, hogy álmában ölje meg László királyt. A katona ekkor a király testőre volt, amikor rákerült az őrség, a király hálószobájához lopódzott, berontott és kirántotta a karját, hogy ledöfje a királyt. Ebben a pillanatban lángoló fényesség vakította el. Az egész szobát betöltötte ez a fényesség, mert a szomszédos piactéren a villám belecsapott a feszületbe. Az orgyilkos ezt égi jelnek vette, kiejtette a kardot a kezéből és térdre rogyott a király előtt, bocsánatért esdekelve.
Bevallotta, hogy Salamon vesztegette meg és vette rá az ocsmány tettre. László király szíve még ekkor is kegyes volt. Enyhe ítéletet hozott: Salamont egy hatalmas toronyba záratta, amely Visegrád mellett állott és romjaiban még ma is látható a Dunakanyarban.

Csata a kunokkal

László király uralkodása idején számos csatát nyert idegenek ellen, s az ország határait kiszélesítette. Legemlékezetesebb harcokat a kunok ellen vívott.
Egy Kapolcs nevű kun vezér tört be Erdélybe, azt felprédálta és zsákmányt vitt magával. Magukkal hurcolták még a nemesek feleségét és gyermekeiket is.
László király ekkor éppen Szlavóniában harcolt és éppen hazafelé tartott amikor a kunok betöréséről értesült. Amilyen gyorsan csak lehetett, a kunok után vágtatott és a Temes folyó mellett utol is érte őket. Vörös zászlaja alatt megrohamozta a kunokat. Isten ekkor szétszórta a kunokat a magyarok színe előtt.
László király ekkor azt kiáltotta a vitézeinek:
- Ne öljétek meg a kunokat, csak fogjátok el őket, ha megtérnek, hadd éljenek!
Kapolcs, a kun vezér és sok bátor kun vitéz ekkor már halott volt. A többieket a magyarok elfogták. Egyetlen kun maradt meg hírmondónak, egy Eszembó nevű.
Tőle tudták meg a kunok a történteket és nagyon elszomorodtak. Követeket küldtek László királyhoz és gőgösen követelték a foglyok elengedését, támadást ígérve ellenkező esetben. László király csak nevetett a kunok fenyegetésén. Elébük ment a Dunához, amikor jöttek, hogy az országot felprédálják A király bátran rohant az ellenségre, ez első rohamban leszúrta a kunok vezérét, akit Ákosnak hívtak. Isten ismét megsegítette a magyarokat, szétszórta a kunokat. A király így ismét győzelemmel tért haza.

Szent László csodatettei

Szent László király éppen az oroszokkal csatázott, üldözve őket kies tájra jutott, ahol több napi járásra se embert se állatot nem találtak a magyarok Amikor a szent király látta, hogy a pusztaságon éheznek a katonái, elvonult egy félre eső helyre, térdre esett és úgy könyörgött az Úristenhez. Az Úr meghallgatta a szavát, s amikor Szent László felemelkedett rögtön csoda történt. Egy sereg szarvas, őz és bivaly közeledett a pusztában. Csodálkoztak a katonák, mert a nagy állatsereglet szelíden közeledett. Mindjárt hálát adtak az Úristennek, de a szent királynak is. Máskor Döbröd közelében vonult a sereg és epesztő szomjúság kínozta a katonákat. Olyan nagy volt a vitézek szomjúsága, hogy kínjukban kiáltozni kezdtek.
A tatárok vezére is meghallotta e kiáltozást és gúnyosan kérdezte László királytól:
- Miért bőgnek ennyire a katonáid:
-Mert veled akarnak megütközni! - felelete Szent László.
Az ütközet előtt a szent király Istenhez fohászkodott, hogy elepedt katonáit felüdítse. Isten most is meghallgatta könyörgését lova patkójának nyomán víz buggyant ki. Bőséges forrás fakadt a nyomában. A friss víz a katonákat felüdítette. Vize azóta sem apadt el, ki nem száradt. A forrást a nép ma is Szent László kútjának nevezi.

Szent László pénze

A kunok éppen Kolozsvárott támadták, a magyar csapat azonban megfutamította az ellenséget. menekült a sok tar fejű kun, ki merre látott. A magyar vitézek meg utánuk, irtották a pogányokat.
A kunok vezére cselt eszelt ki ekkor. Kibontotta az iszákját és a rabolt kincsekből marékszámra szórta az aranypénzt az üldöző magyarok elé.
Ezt látva a többi kun is követte a vezért. Valóságos aranyesővel árasztották el az üldözőket. Nem voltak restek a magyar vitézek, leugrottak a lóhátról és marékszámra szedték a kincseket. Senki sem törődött ekkor már a pogányok üldözésével. László király hiába bíztatta fiait a további harcra. A csengő arany szebben beszélt, nem hallgattak azok a királyi szóra. Szent László ekkor megint az Úrhoz fordult:
- Uram, te segíts meg, hiszen éretted harcoltam!
És íme, csoda történt ekkor. Isten a kunok földre szórt aranyát egytől egyig kővé változtatta!
E vidéken sokáig mutogatták a különös köveket, amit a nép Szent László pénzének nevezett!

Szent László pénze

Szent László pénze
(Nagyításhoz kattintson a képre!)

A tordai hasadék

Erdélyben, a Torda mellett nagy harcot vívott a király a kunokkal. Futott a magyar sereg és futott a király is. A Torda feletti hegyélen vágtattak a magyarok, nyomukban a vérszomjas kunok. Szent László nyomában lihegtek a kunok, fejszéjükkel csaknem levághatták. A király ekkor felsóhajtott és imával fordult az egek Urához.
- Szabadíts meg Uram, hiszen éretted harcoltam!
Isten meghallgatta Szent László imáját és csodát tett! Kettérepesztette a hegyet a király mögött.

Tordai hasadék

A tordai hasadék
(Nagyításhoz kattintson a képre!)

A kunok rettenve fogták vissza a lovaikat, mert hatalmas szakadék tátongott előttük. A király lova patkójának helye még évszázadok múltán is jól látszott ezen a helyen.

Szent László füve

Hatalmas termetű volt Szent László király, egy fejjel kimagasodott vitézei közül. Harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla:

Üdvöz légy, kegyelmes Szent László király,
Magyarországnak édes oltalma,
Szent királyok közt drágalátos gyöngy,
Csillagok közt fényes csillag.

Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, az egész nép László királyhoz fordult, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához. Szent László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a szent király előtt, és azt mondta:
- Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé, és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet. A vessző megmutatja, mit kell tenned. Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, egy genciána fűszálat átütött.
A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól, s azóta is Szent László füvének nevezi a nép.

Szent László füve, Genciána

Szent László füve, Genciána
(Nagyításhoz kattintson a képre!)

Kapcsolódó cikkek:

A Szent-László legendaábrázolás a
székelyderzsi vártemplomban

Mit takart a vakolat a templomhajóban?
A székelyderzsi vártemplom
A székelyderzsi róvásírásos tégla
Székelyderzsi bútorfestők nyomában

Székelyderzs a világörökség része
Székelyderzsről
Szilveszteri szokások
Képek a székelyderzsi vártemplomról
Régi fotók Székelyderzs életéből

Megosztás: Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add az iWiW-hez Add a Google Reader-hez

© 2008-2012 szekelyderzs.com    Powered by: Huni
All rights reserved - Minden jog fenntartva    Oldaltérkép