A székelyderzsi felirat egy másik olvasata
A székelyderzsi templom egyik tégláján lévő rovásfeliratot Balázs András unitárius esperes találta meg 1929–ben. Szilády Zoltán állapította meg róla 1930–ban, hogy a székely írás emlékei közé tartozik.
Maga a feliratos tégla 1490–ből származhat, amikor az épűlet egyik gótikus ablakát befalazták. A rovásírásos téglát a bafalazáshoz használták és feltehetően e célra is égették. Amennyiben az ablak befalazásához nem frissen égetett, hanem régi, bontott téglát használtak, akkor a felirat jóval korábbi is lehet. Mivel a jeleket a friss, még kiégetetlen téglába karcolták, az égetés dátuma a felirat keletkezési idejével is azonos.
A felirat jeleit Németh Gyula többek között a nikolsburgi ábécé jeleihez hasonlónak (azaz korainak) ítéli.
Felteszi továbbá, hogy az oklevelekben 1274–ben szereplő Nicolaus magister és Ders archidiaconus (akik Gyulafehérvár környékén nyertek birtokot), valamiképpen kötődhetnek ehhez a rovásemlékhez. Miklósfalva közelsége miatt (mindössze 10 kilométerre van Derzstől) valóban feltehetó, hogy ez a két egyházi személy Miklósfalvát és Derzset kapta birtokul s a tégla a birtokszerző Miklós írását örökítette meg. Mindezek alapján Németh Gyula a feliratot korainak (esetleg századokkal 1500 előttinek) tartja.
Olvasata Németh Gyula szerint: „Miklós derzsi pap“. Megemlíti, hogy Derzs nevét a környéken Dezzs–nek ejtik, ezért feltehető, hogy a feliratban nincs is „r“ betű.
A Derzsnek olvasott ligatúrában azonban nem a „zs“, hanem az „nt/tn“ jel szerepel, ezért a ligatúra „Derzs“ alakban nem olvasható ki (a „d“–t azonban helyesen ismeri fel belőle). Németh Gyula csak azt olvashatta ki ebből a ligatúrából, amit műveltségének korlátai lehetővé tettek a számára. Mivel Du istenről és székely szójelekről nem hallott, nem is tudta elolvasni az istennevet (bár a szeme előtt volt s az akadémikus tudomány számára máig ő számít a székely rovásírás legtudósabb ismerőjének). E helyett egy olyan „olvasatot“ adott közre, amely a tudásszintjének megfelelt. Mivel a rovásemlék Székelyderzsen kerűlt elő, a Derzs nevet vélte felismerni a ligatúrában. A finnugrista áltudomány „legszebb“ hagyományaihoz méltóan a legkevésbbé sem zavarta, hogy a ligatúrában nem a „zs“ betű, hanem a „Ten“ jel szerepelt, az „r“ betűnek pedig se híre, se hamva – ezért a ligatúra derzsi–ként nem olvasható.
Pais Dezső figyelembe vette az „r“ hiányát, ezért szerinte az olvasat „Miklós Dezs apapap“. Az „apapap“ feloldás az esperes megfelelője lenne, mert az eredetileg „atya pap“ jelentésű. A dolog szépséghibája, hogy az „apapap“ kifejezés használatára nincs adatunk. Pais Dezsőt nem zavarta, hogy a Dezs szónak semmi értelme sincs. S persze azt sem vette észre, hogy az általa „zs“–nek olvasott jel nem a „zs“ hang jele (arra csak emlékeztet), hanem az „nt/tn“ – azaz a Ten szójele (amellyel pontosan megegyezik).
Csallány Dezső a „Miklós kántor papatya“ olvasatot hámozza ki a feliratból. A felirat általa adott rajzában szereplő „eK“ jel azonban talán nem is létezik, ezért a „kántor“ szó sem olvasható ki. Nem létezik az utolsó szóban feltételezett „ty“ sem, ezért az atya szó sem olvasható ki. Érdeme a megfejtésének, hogy az „nt/tn“ jelet helyesen értékeli és nem olvassa „zs“–nek, mint Németh Gyula.
A jel kiejtését azonban helyesbíteni kell. Ezt az ábécék „nt“ alakban adják meg, azonban más feloldása is lehetséges. Az „nt“ ugyanis ligatúra, amelynek bal oldala a „t“, jobb oldala pedig az „n“ jelből áll. Ezért az olvasási iránytól fűggően „nt“ vagy „tn“ alakban is kiolvashatő.
Mit tehetűnk hozzá az eddigi olvasatokhoz?
Az első; szót minden megfejtő Miklős alakban olvassa el. Bár az „s“ léte meglehetősen kérdéses, ezt a nevet a szövegkörnyezet és az egyéb megfontolások (Miklósfalva közelsége, a névnek az „s“ hiánya ellenére kiolvasható volta) miatt is elfogadhatónak tartjuk.
A második szót alkotó ligatúra megengedi a Du Ten „Du (is)ten“ olvasatot, azonban nehéz arra gondolni, hogy egy keresztény templomban pogány zamatú istennév–változatot örökítenének meg. (1) Ez könnyebben érthető lenne akkor, ha feltesszűk, hogy nem a templom papja, hanem a templom építésén dolgozó valamelyik munkás írta meg a téglát, aki magát az ősvallás papjának tartotta. Az olvasatot és az értelmezését támogatja, hogy a kazah jelképek között is található hasonlóképpen olvasható sátordísz.
A téglát a templom papja is megírhatta, amennyiben a tégla égetésekor a Du névformához nem kötődött nyilvánvalóan pogány vallási képzet.
A további feliratrész három „p“ betűje meglehetősen talányos, azonban az eddigi olvasatok megközelítően helyeseknek tűnnek. Az előző szavak alkotta szövegkörnyezet, valamint az építési felirat célja (az építő személyével kapcsolatos adatok megörökítése) egyaránt azt támogatja, hogy a befejező részben foglalkozásnév rejtőzik. A három „p“ (és a templom) legkönnyebben a pap szóra (a pap szó sajátos írásmódjára) enged következtetni.
Álláspontunk szerint a feliratot „Miklós, Du (is)ten papp(j)a“ alakban lehet elolvasni.
Istenűnk nevének Du alakját az Anonymusnál előforduló Enedubeliánus név egyik eleme őrizte meg. Ezt Györffy György három személynévből összetett névnek tekinti, közűlűk az elsőt Enéh anyaistennő nevével azonosítja, a másik kettőt azonban – nyilvánvalóan módszertelenűl – feltételezett történelmi nevekhez (A Dula és a Belár névhez) köti. Ezt a szellemes feloldást annyiban kell helyesbítenűnk, hogy a három név az isteni triász (Enéh, Du és Bél) neve lehet, hiszen a három isteni személy neve jobban illik egymáshoz. Az említett Dula és Belár személyneveknek azonban lehet köze az istennevekhez, azokkal nyilvánvalóan genetikus kapcsolatban vannak. Du a főisten neve (a Ten változata), amelynek megfelelője a Duna nevében és az Erdélyben feljegyzett Dana („Dana verjen meg!“) alakban is felismerhető.
Az énlakai „Egy Usten“ ligatúra a „tn“ olvasatot támogatja.
A pap szónak ez a változata összefűgghet a görög pappas „pap“ szóval (az avarkori Erdély bizánci kapcsolataival) és a magyar családnevekben máig megtalálható Papp névformával.
Varga Géza, virtus.hu
| 
