Szalonnás templom – menedzsment

26 feb

By:

A román-magyar kormányegyezség megújítására vár a székelyderzsi világörökségkincs

– Több turistánk megkérdi: miből van a szalonna? Akadt, aki meg is kóstolta. Azóta zárjuk a bástyákat – mondja Demeter Sándor Loránd unitárius lelkész Székelyderzsen, és bevezet a paplakudvarra. Innét közvetlen átjáró visz a világörökségi listán is szereplő erődtemplomba. – Azt igyekszünk megmutatni, hogy a technikai fejlődés évezredében, a kommunikáció és a mobilitás világában hogyan kaphat helyet a 800 éves építészeti emlék és a 300 éve élő szalonnatárolási örökség. Egy mondatban mindezt így közvetítjük: “Székelyderzs, ahol a történelem együtt él a faluval” – fűzi hozzá.

A fiatal lelkész most idegenvezetőként fogad, de rendesen szakképzett munkatársakkal együtt állja az évi mintegy ötezer turista rohamát. Feleségével, a szintén lelkész Újvárosi Katalinnal több mint öt éve él Székelyderzsen, itt született meg Dorottya lányuk is. A fallal övezett templomudvaron amott a szuszékok vannak, a falu gabonáját tartják a ládákban: a családok neve ráírva. A bástyákban pedig a saját szalonnáiból kanyaríthat mindenki hetente egyszer, szerda reggelenként. Évszázados hagyomány. A bástyákban “érik meg” a szalonna, akinek pedig “kampója van” itt, az egyenértékű a becsülettel. Azt ugyanis, aki “véletlenül” szelt a máséból, a keblitanács (avagy presbitérium) kitiltotta – nem csupán a bástyából, de a templomból is.

Olyan templom fekszik e ma is élő szokásrend közepén a Székelyudvarhelyhez közeli kis településen, melyet a ’89-es változások után most először segít az állam. Azelőtt a húszas és ötvenes években kapott csak támogatást. Hiába a világörökség része, az itt szolgáló fiatal lelkész házaspár nem vár sült galambra: menedzsel. Reményeik szerint jó “marketingeszköznek” ígérkezik a karzati lelet, melyet a falképkutatási előmunkálatokkor fedeztek fel a restaurátorok, de csak az idén tárták fel. A karzathomlokzaton négy évszázad lenyomatai kerültek elő, aminek elsősorban szellemtörténeti értéke nagy: a szakirodalom szerint ezt a karzatot 1720-ban építették, most pedig kiderült, 1726-ban csak renoválták – mutat a lelkész a karzaton olvasható keblitanácsosi, egyházközség-vezetőségi nevekre, melyek mellett az íráskor szerkesztett “szamárvezetők” is tisztán megmaradtak a festék alatt. A lőrések viszont még rejthetnek freskókat, mondja a lelkész, kissé aggódva jelezvén: még több költséges tanulmányt kell elkészíteniük, anélkül tilos építkezni. – Hiába veszélyes a torony állapota, mert hull róla a vakolat, terv és engedély nélkül nem javíthatjuk – teszi hozzá, jelezve, jelenleg a román szaktárcától hetvenezer lejt (470 ezer forintot) várnak a püspökségen keresztül.

A templom felújítása része a román-magyar kormányegyezségnek, amely arról szól, hogy a két kormány közös erővel újít fel műemlékeket Romániában és Magyarországon. Az egyezséget 2006 végén kötötték, 2008-ban sikerült helyszíni szemlére összehívni a két kormány illetékeseit. Azelőtt és azóta is kértek segítséget, de eddig csupán Hargita Megye Tanácsa támogatta ezt a folyamatot. A házaspár most azon gondolkodik, saját jövedelméből járul hozzá a templom rekonstrukciójához.

– A román-magyar kormányegyezség lejárt, de mivel nem mondta fel egyik fél sem, hallgatólagosan működik – mondta megkeresésünkre Kelemen Hunor román kulturális és műemlékvédelmi miniszter, hozzátéve: “mennének tovább ezzel”, a hetvenezres támogatás után kivitelezésre is pályázhat a templom. Mint mondta, nem hiszi, hogy az újabb magyar-román közös kormányülésre még idén sor kerülne, ezért még előtte szeretné az egyezség kulturálisműemlékvédelmi részét “újrakötni” a magyar féllel. A derzsi templom benne van az országos román restaurálási tervben, s “ugyan a procedúra lassabb, mint szeretnék”, a tárca a templom mellé állt – tette hozzá a miniszter.