20 May
„Ép testben, ép lélek”, akár ezzel a mottóval is kezdhetném szerény kis beszámolómat, vagy lehetne úgy is megfogalmazni: adjuk meg a gyermekeknek azt a lehetőséget, hogy minél több téren próbálják ki képességeiket, adottságaikat. Ahogy a János Zsigmond Általános iskolához kerültem mint testnevelő tanár úgy gondoltam ittlétem nemcsak egyszerűen a tornaórákon kellene megnyilvánuljon, hanem valami olyasmivel kellene hozzájáruljak az iskola életéhez ami még idáig nem volt. Valami újat, érdekeset, szórakoztatót kellene szervezni, amit a gyermekek is örömmel fogadnának.
Ahogy a felnőtt életben az ember büszke arra, hogy volt már Rómában, Athénban, Velencében, sízett az Alpokban vagy fontos eseményen vett részt, úgy a gyermek is büszke arra, hogy részt vett egy rendezvényen ahol szép eredményt ért el.
Mivel Kányádban is testnevelő tanár vagyok, jó ötletnek láttam azt, ha a két iskola tanulóinak egy sportnapot szervezek. A mai nehéz életben, ahol minden egyes előrelépésért meg kell küzdenünk, jó, ha a diákokkal is szembesítjük azt a tényt, hogy egy cél elérésért meg kell küzdeni, el kell fáradni, vetélytársunkat pedig le kell győzni. Mivel az iskolákban nem volt hasonló rendezvény, a diákok nem tudták mi az, hogy verseny, küzdelem, csapatjáték, az ellenfél tisztelete, ez a sportnap tökéletesen rávilágított ezekre a tényekre.
A cél máris az lett, hogy a tanulók részt vegyenek egy sporteseményen, ahol összemérik képességeiket különböző atlétikai számokban és labdajátékokban, de emellett a közösségépítés és a szórakozás is nagy szerepet játszon.
Hosszú szervezés, készülődés, egyeztetés után, a sportnap június 9. – re esett, ami egyben a gyermeknapot is magába foglalta. Első ízben az ötlet megvalósításához az igazgatók beleegyezése kellet, majd a kollegák hozzáállása is szükséges volt. Mivel Derzsben nem volt megfelelő helyszín a sportnap lebonyolítására, ezért a frissen elkészült kányádi sportpályára esett a választás. Hogy minél színesebbé és vonzóbbá tegyem az eseményt, szponzorként megkerestem a két község polgármesterét, hogy egy kis anyagi segítséggel hozzá tudnak- e járulni a rendezvény lebonyolításához. Így valósult meg, hogy a derzsi polgármester biztosított annyi fagylaltot amennyi diák részt vett az eseményen, valamint a kányádi polgármester érmeket és a közös tokányhoz a belevalót biztosította.
A tokány főzésének jelentőségét eleinte nem értettem, főleg hogy ezt a munkát a szülők kell végezzék, de a sportnapon az órák rohamosan pörögtek és a 6 óra küzdelem és verseny minden gyomrot megszólaltatott. Az éhes szájak több méteres hosszú sorokba verődtek az üstök előtt, nyújtott kezekkel és enyhe mosollyal kérve a tokány porciót.
Itt szeretnék rögvest köszönetet mondani annak a 15 szülőnek, akik otthoni dolgukat félretéve első szóra vállalták ezt a feladatot, valamint a kollegák ötletét és a polgármester adományát.
Visszaugorva az időben, elkészült a sportnap programja, ki lettek választva az atlétikai számok és sportjátékok. Csak azokból a sportelemekből versenyeztek a diákok, amiket az iskolában már elsajátítottak, éspedig:
Atlétika – fiú, lány:
magasugrás
ojnalabda hajítás
50 m – es rövidtávfutás
1000 m – es középtávfutás – fiúk
800 m – es középtávfutás – lányok
Labdajátékok:
fiúk – foci
lányok – kézilabda
Hogy ne húzódjon hosszúra a verseny, egy időben versenyeztek a fiúk magasugrásból, a lányok pedig ojnalabdából, majd cserélve és így tovább. Továbbá, hogy mindent lehessen felügyelni, minden atlétikai számhoz két-két tanár jutott a mérések elvégzésére.
Reggel 9 óra gyülekező, az iskolabuszok oda szállítják a diákokat a sportpálya elé. A kányádi iskolából 66 diák vett részt, I. – VIII. osztályból, míg Derzsből 44 diák érkezett az V. – VIII. osztályból. Megkezdődik az eligazítás és a szabályok ismertetése, majd az iratkozás a versenyekre annak függvényében, hogy ki milyen versenyszámban akar indulni. Elrendeztük a szükséges kellékeket a magasugráshoz, az ojnalabda hajításhoz, és a kézilabda kapukat. A versenyzés korosztályokra volt osztva, V. – VI. és VII. – VIII. osztályok küzdöttek egymással, fiúk – lányok külön.
A verseny kezdetét vette, míg a fiúk magasat ugrottak, a lányok ojnalabdát hajítottak, majd fordítva, aztán következett a rövidtávfutás és hosszútávfutás. A fiú magasugrás különösen nagy attrakciót váltott ki és komoly drukkolást eredményezett. A kisebbek diákok csodálkozva követték a nyolcadikos fiúkat, akik nagyobbnál nagyobb mércét ugrottak át. Az utolsó három versenyzőnél (kik még versenyben maradtak, mert kieséses verseny volt) már mindenki drukkolt és kiabált, hogy minél nagyobbat ugorjanak.
Az atlétika lejártával egy kicsi szünetet tartottunk, mindenki elfogyasztotta a tokány porcióját majd kiosztottuk a fagylaltot, ami a 33 oC -nál is nagyobb hőségben igen jól jött . A köszönet jeléül a gyermekek megtapsolták a kányádi polgármestert és szülőket a tokány elkészítéséért, majd mikor a fagylaltért kellet tapsolni a derzsi polgármestert, 110 gyermek egyhangúan tapsolt és kurjongott. Hát Zoltáni Csaba az előtt sem, és az után sem örvendett ekkora népszerűségnek, mint a fagylalt kiosztásakor.
A szünet után kezdődött a lányok kézilabda mérkőzése. A pálya szélén felsorakoztak a nézők, a fiúk nagy izgalomban segítették a lányokat, hogy mit hogyan is kell csinálni, és ki kinek kellene passzoljon. Az eredmény végül igen egyértelmű lett, a kányádi lányok simán legyőzték derzsi ellenfelüket. Majd következett a várva várt labdarugó mérkőzés, többen is alakítottak ki saját csapatot iskolán belül is, de végül be kellett érjék azzal, hogy egy csapatba futballozzanak. A szurkolás itt sem maradt el, a pálya szélén felsorakozva a lányok énekeltek, buzdítva iskolájuk focisait a győzelemre, végül minimális gólkülönbséggel Derzs nyerte a rangadót.
A labdajátékok lejárta után elkezdődött a díjak és oklevelek kiosztása. Minden atlétikai sportszámban első három helyezettet díjaztunk, azaz több mint 40 érmét osztottunk ki. Az érmék kiosztásánál még arra is lehetőség nyílt, hogy olyan színű érmét kapjanak a diákok, amilyen helyezést értek el (arany, ezüst, bronz). Az érméket maga György Sándor adta át. Az iskola részéről minden egyes versenyző elismerő okleveleket kapott a kányádi igazgatónőtől. Ezzel véget ért a rendezvény, még egy – egy csoportképet készítettünk a nyertes diákokkal, majd a sportpálya takarítása után mindenki hazafele vette az irányt.
A következő sportnap megrendezése már komoly kihívást fog tartogatni, mivel a mérce magasra van téve. A rendezvény fölöttébb jól sikerült, a diákok jól érezték magukat, tökéletes volt a hangulat és a versenyszellem, érmék, fagyi, oklevelek, egyedül a dobogó és egy profi fényképész hiányzott.
Záró mondatként megszeretném köszönni a támogatást a két község polgármesterének, a szülőknek és a kollégáknak, akik mindenben támogattak.
Írta: Dénes Attila