Bibi mama csalta haza Muzsnába

29 Dec

By:

Úgy mondják a faluban, hogy legalább tíz olyan család lakik Székelymuzsnában, ahol legalább három gyermek van. Így van ez Karsai Kingáéknál is. Kinga nagymamája szoknyája mellett töltötte kislánykorának legboldogabb éveit. Ezek voltak azok a nyári délutánok, ahol a kicsik kedvükre csatangolhattak a faluban, később, kamaszként pedig diszkózhattak és táncolhattak a szüreti bálok alkalmával Muzsnában. Történetünk szereplői előtte Székelyudvarhelyen éltek, fizették az albérletet, élték a hétköznapi ember munkás életét.

– A Bibi mama nevet kapta nagymamám,

mert az unokatestvérem nem tudta kimondani az Ibolyát. Mama igazi példakép volt számomra, ő tanított meg kenyeret sütni, főzni, laskát csinálni, mindent, amit egy ház körül meg kell csinálni. A szüleim dolgoztak a városban, állandó futás volt, nem volt ezekre idő. 2000-ben meghalt nagymamám, hosszú tervezgetés után döntöttünk úgy, hogy az üresen álló házba költözünk – kezdi Kinga.


Beszélgetésünk nem lenne teljes Zete nélkül, aki felettébb örvend a vendégnek. A legnagyobbik gyermek, Fanni online iskolába „jár”, lent van egy másik szobában, nemsokára ő is csatlakozik a társaságunkhoz. Nimród a déli sziesztájával van elfoglalva, az igazak álmát alussza a belső szobában. S akkor mindenkit felsoroltunk a kicsik közül, az édesapa hiányzik, aki kissé messzebb dolgozik. A háromgyermekes édesanya ismert közösségi tevékenységeiről is a környéken, a helyi lányokkal, asszonyokkal hat éve alapították meg a Székelymuzsnai Nők Egyesületét.

– Távolabbi rokonaim voltak/vannak a faluban, de a gyermekeket nem volt kire hagyni, ezért én maradtam itthon velük. Voltak időszakok, amikor nagyon bezárva éreztem magam. Ebben az időben született meg a faluról szóló monográfiám, ekkor érlelődött meg bennem a gondolat, hogy üljünk össze asszonyokul, kezdjünk valamit magunkkal – meséli lelkesen. Fél szemmel közben figyelem Zetét, aki a zergét megszégyenítve mászik fel a konyhapultra, hogy teát hozzon a bácsinak.

Az egyesület által megnyert pályázatokról értekezünk, amikor Fanni felhozza a nagyamama székely ruháját, különleges szegésű zöld mellényével együtt. Bibi mamának nem volt lehetősége sokat hordani ezt a viseletet, mert kulákok voltak, szégyennek számított ebben megjelenni a faluban. Megtudom, hogy van piros, bordó, lila, sőt még barna viselet is a településen.

Milyen a karácsony a Karsai családban?

Nimród is megébred közben, tágra nyitott szemmel figyel a szőke legényke. Zete rögtön büszkélkedni kezd testvérével, aki már lufit is tud fújni. Fanni megmosolyogja az öccseit, ő már nagy lánynak számít a családban.
– Írtatok-e levelet a Mikulásnak? – kérdezem a társaságot. Zete egy igazi ananászt szeretne kapni, a nővére segítségével rajzolt a fehérszakállú bácsinak. Bár még van pár hét karácsonyig, kíváncsi vagyok arra is, hogyan ünnepelnek a Karsai családban.

– Elég nagy futás van nálunk délelőtt. Délután a templomba szoktunk menni, utánna jön az angyal. Tavaly úgy sikerült, hogy nem volt ideje feldíszíteni a karácsonyfát az angyalnak, ezért be kellett segítenünk neki. Közben Nimród is felkelt, alig tudtuk kiszedni a kezéből a dolgokat – mondja a lány, miközben édesanyja bólogat. Szerre-szerre mindenki el kell hogy mondja a maga sztoriját, így lesz teljes a kép.

Kinga nem tartja magát görcsös szülőnek, aki mindenért izgul, „könnyen beleszokott az anyaságba”. Kikapcsolódni, a gőzt kiengedni azért neki is kell, ez legtöbbször a kertben történik ez, ahol mindig van tennivaló.
– Úgy képzelem el magam pár év múlva, hogy gazdaságot vezetek, gyógynövényekkel foglalkozom. Szórom a magokat, gyűjtöm a növényeket, úgy, ahogy gyermekkoromban is tettem. Mamám is mindig ezt csinálta, miatta költöztünk haza, ő csalt ide minket – zárja a beszélgetést.

 

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.