Régészeti kutatás a székelyderzsi vártemplomban

Unlike  1

16 Mar

By: Demeter Sándor Loránd

A gombafertőzött templompadló cseréjének okán március 9-14. között a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Székelyderzsi Unitárius Egyházközség együttműködésében a vártemplomban régészeti kutatást végeztek.

A kutatást Dr. Mordovin Maxim az ELTE BTK Népvándorlás kori és Középkori Régészeti Tanszékének egyetemi docense vezette. Kutató munkatársai: Anderko Anna régésztechnikus, Magyar Nemzeti Múzeum; Zay Orsolya gyűjteménykezelő, Dobó István Vármúzeum és Takács Ágoston régész, muzeológus, Budapesti Történeti Múzeum.

A kutatás eredményei:
1. 13. században már létező Árpád-kori templom szentélyének alapja
2. 12-13. századi fazéktöredékek
3. A mai szentély 15. századi magasított padlójának faragott kőből készült feljárója
4. Egy kő-tégla falazású, 1600 körül épült kripta, amelyet a 18. században az orgonakarzat építése során kibontottak.
5. 16-18. századból való bronz ruhatű
6. 1762-es krajcár

7. Az elmúlt évszázadok során megbolygatott sírokból szerteszét szóródott emberi csontok.

A kutatócsoport étel és szállás fejében tevékenykedett, munkájukat az egyházközségnek adományként ajánlották fel. Annak ismeretében, hogy a kialakult járványveszély követte szigorú intézkedések miatt egyikük sem térhet vissza a munkahelyére, hanem két hétig otthoni karanténban vannak, még értékesebbé teszi adományukat.

A régészeti kutatással azonos időben a keblitanács elkezdte az vár északi falán a bejárati kapu visszaépítését
A hét során a két munkatevékenységből kivették részüket:
Kovács Domokos (5 nap), Dénes Ödön (1 nap), Demeter Sándor Lóránd (4 nap), Dénes Ferenc (5 nap), Árkosi Ernő (5 nap), István Adrián (2 nap). Kovács Zita minden napra süteményt biztosított. Géger István traktorral szállította a hulladékot (4 nap), Német László szintén hulladékot szállított (1 nap), Zoltáni Csaba a falazáshoz szükséges követ szállította (2 nap), Orbán Árpád a kapukerethez szükséges cserefa anyagot biztosította.

Köszönet mindenkinek az elvégzett munkáért, a felajánlott adományokért. Az alagutat most sajnos nem sikerült megtalálni, de a templom építéstörténete és ezáltal helyi- és nemzeti kultúránk sokat gazdagodott. A kialakult járványveszélyben is vigyázzunk egymásra és imádságos helyünkre.
Isten áldásával,
Demeter Sándor Lóránd, lelkész