12 Dec
A Magyar Református Szeretetszolgálattól kapott adományt a Székelyderzsi Sportegyesület, valamint a János Zsigmond Általános iskola és óvoda.
Székelyderzs futballcsapata javában működött és óriási játék kedvvel gyűjtötte a pontokat, amikor szeptember elején, teljesen váratlanul egy e-mailt kapott Magyarországról Tiszaderzs lelkipásztorától, Fodor Gusztávtól. Levelében egy rövid kis bemutatkozással kezdett, amit rögtön egy felajánlás követett.
Az e-mailt első olvasásra nem értettük, sőt másodikra sem. Nem a nyelvezettel volt a gond, hanem a mondanivalójával. Az e-mail tartalma nem más volt, mint hogy a lelkipásztor a Magyar Református Szeretetszolgálat Tiszántúli koordinátora és két kollegája segíteni szeretné a helyi futballcsapatot új melegítőkkel, valamint játékokat és ruhákat hozna az óvodának. Ellenben egy éjszakát szeretnének eltölteni nálunk és meg szeretnék nézni csodás erődtemplomunkat.
De miért? Miért pont a derzsi csapatot? Egyáltalán, hogy esett ránk a választás, hogy találtak ránk? Egy egyszerű e-mailből egy halom kérdés merült fel bennünk, érthető volt minden, de egyúttal hihetetlen. Végül válaszoltunk az e-mailre, hogy szeretettel várjuk és fogadjuk.
Néhány levélváltás után aztán leszögeztünk, hogy hányan jönnek, hol szállnak meg, de még mindig nem derült ki semmi konkrétum, hogy hogyan esett ránk a választás.
Aztán elérkezett az az idő, amit leszögeztünk az érkezésükről, és a helyi iskolában fogadtuk őket, mivel levelükben az állt, hogy az óvodának is hoznak játékokat.
Megtörtént a találkozás, a bemutatkozás és jöttek a kérdésekre a válaszok, ami végül eloszlatta a homályt. Ekkor derült ki, hogy a lelkipásztor Tiszaderzs lelkipásztora és Székelyderzs névrokonaként keltette fel érdeklődését, valamint látta, hogy településünk mennyire hallat magáról az Interneten. Aztán ott van a futballcsapat, ami a semmiből indult és folyamatosan fejlődik és facebook oldalán folyamatosan tudósítja az érdeklődőket.
Az ismerkedés, beszélgetés lejárt és nekiláttunk az autó kicsomagolásához. Doboz dobozhátán, csomag csomaghátán, egyre csak gyűlt az adomány a raktárban. Volt ott minden: ülőke, babaágy, esernyők, sétabotok, ruhák, játékok, melegítők. A csomagokat kipakolva csak csodálkozni tudtunk, mert nem gondoltunk, hogy ennyi mindennel segítenek bennünket.
Végeztünk a kipakolással és elindultunk szállásukhoz, hogy foglalják el azt, majd meghívtuk vacsorára, ahol tovább folytatódott a beszélgetés és az ismerkedés. Másnap reggel az iskolában volt a találkozás ahonnan a vártemplomba igyekeztünk és bemutattuk erődtemplomunkat. Búcsúzás előtt tettünk egy kört a falunkban és megnéztük a készülőben levő futballpályánkat. És ezzel le is volt járva úti céljuk nálunk.
Jöttek, bemutatkoztak, segítettek, s elmentek.
Nekünk az ilyen segítségek teljesen szokatlanok, ahol egy embert a jóindulat és a segítségadás vezérel, akár legyen barát, ismerős vagy idegen. Mindenképp magatartásból és emberiségből tanultam egy két dolgot és nekik köszönhetően ma már én is más szemszögből nézhetem a világot. Istennek köszönhetően vannak még emberek, akik azért tesznek dolgokat, hogy másoknak szerezzenek boldogságot, örömet. De hogy miért teszik, azt csak ők tudják. Mi csak akkor tudhatjuk, ha mi is adunk, legyen az bármi: bíztató szavak, felsegítő kezek, jó irányba igazított idegenek, bármi. Mert adni egy csodálatos dolog és annak varázsát nem lehet összehasonlítani a kapni vagy elvenni varázsával.
És itt mindjárt a tiszteletes szavait használnám, ami őket tulajdonképpen nálunk hozta:
„Mindenkinek nem adatik meg, hogy adjon. Nekünk igen és segíteni szeretnénk”.
Így ezt az adakozást mi folytattuk tovább, mert az iskola pedagógusai csomagokat készítettek minden derzsi gyermek, óvodás és iskolás számára és kiosztották azokat. Istentisztelet után a futballcsapat tagjai sétabotokkal ajándékozték meg a szépkorúakat Öregek vasárnapján valamint folyamatban van az ágyhoz kötöttek megajándékozása is. Idővel kiosztódtak a melegítők a játékosok között, ami még nagyobbá és szebbé tette a futballcsapatot. Az óvoda rengeteg játékkal gazdagodott, az iskolások pedig ezen túl egyforma melegítőkben mehetnek sporteseményekre, kirándulásokra így képviselve a székelyderzsi János Zsigmond Általános Iskolát és a falut.
Köszönet azoknak az ismeretlen ismerősöknek, akik fáradalmat nem ismerve eljöttek hozzánk, hogy adományukkal mosolyt csaljanak a székelyderzsi emberek arcára.
Írta: Dénes Attila – adminisztrátor, Székelyderzsi Sport Egyesület