26 Feb
2010-ben restauráltuk a templom nyugati karzatának mellvédjét. A restaurálás során négy évszázad lenyomata bontakozott ki a a mészréteg alól. A mellvéd középső részében verses emlékezés olvasható:
“Akkor elöljárók az Eklézsiában
Voltak fáradozván valam (…)
FINTA IOSEF gyüjt (…)
Zengedezett BACZO IOSEF (…) soltar [os]
Curator MENYHÁRT ANDRÁS, Egyház[fi]
MENYHÁRT LŐRINCZ, utána más két [egyházf]i
DEMETER MIHÁLY és BARTA TAMÁS négy[en]
Mennyben hívségükért emlékezet lészen.”
A versikéből Finta József neve volt ismerős. Nevének segítségével sikerült beazonosítani, hogy az egyházközség történetének melyik koszakáról olvashatunk.
Finta József 1798 – 1806 között, 9 évig volt Székelyderzs unitárius papja. Az Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárában levő, lelkészekről szóló kis, kéziratos füzet azt örökíti meg, hogy a derzsi anyakönyvbe Finta saját kezűleg jegyezte fel szolgálati idejét, de sajnos ez az anyakönyv ma nincs az egyházközség tulajdonában. Székelyderzsi szolgálata előtt , 1771 – 1798 között Felsőrákoson volt lelkész. Neve előtt – születési helyére utalva – az Újszékelyi megnevezés szerepel.
1790-ben “erőszakos vétségeiért” minden egyházi tisztségétől megfosztották a Felsőfehéri egyházkör esperesét Dersi Varga György jánosfalvi papot. Helyébe az egyházkör esperesi tisztségére Finta Józsefet választották, “ez derzsi papnak és udvarhelyszéki esperesnek rendeltetvén, 1798-ban”. (Kénosi-Uzoni II,381. oldal) Pap- és esperes-elődjét Kovács Mártont, Nyárádszentlászlóra rendelték, így került Finta Székelyderzsbe, ahol 1807-ben papságáról és esperességéről is lemondott. (Kénosi-Uzoni II, 444. oldal)
36 év lelkészi szolgálat után minden tisztségéről lemondott, de arról, hogy ez a lemondás pontosan mit jelent, nem sikerült többet megtudnom. Ma talán azt írnánk: nyugdíjba vonult.
Lelkészi munkáját jegyzőkönyvek híján lehetetlen rekonstruálni. Írásban ennyi maradt utána:”Halotti prédikáció néhai Derzsi Mihály Úr felett, melyet mondott Derzsi pap és Udvarhelyi unitár Egyházkörnyéki esperes újszékeli Finta József úr Derzsben.” És neve a templomkarzaton.
