27 Feb
Székelyderzsben létezik egy szokás, nem tudható pontosan hogy mikor alakult ki, de a környéken, talán a világon is csak erre a falura jellemző. Az előkészületek az Újév köszöntésére még fényes nappal megkezdődnek. A férfiak a gyermekeikkel kimennek a mezőre száraz nádat vágni nyílvesszőnek, valamint somfaágat íjnak. A nyílvesszők hegyére bodzafa ágat tesznek.
Éjfél előtt a falu lakói, Alszeg és Felszeg felől fáklyákkal, zsoltárokat énekelve vonulnak ki a templom előtti térre ünnepelni. A gyermekek az íjakkal, amit aznap készítettek, ,,célba veszik” a templomot. Ilyenkor egyfajta verseny alakul ki, hogy ki tud az íjával magasabbra lőni, kinek a nyílvesszője találja el magasabban a tornyot. Ez a szokás egyesek szerint a tatárjárás képeit idézi fel, de ez csak feltételezés. Ezek után a tiszteletes úr mond beszédet a templom előtt, egyesek szerint régen a tiszteletes úr a toronyból tartotta meg újévköszöntő beszédét és pontban éjfélkor megszólal a harang, jelezve egy év végét, ugyanakkor egy új kezdetét. Az idősebbek mesélték, hogy az ő idejükben, mikor még gyermekek voltak, másnap reggel az emberek bokáig érő nyílvesszőben mentek az újévi istentiszteletre.
Ez a hagyomány is, mint sok más még mindig él, igaz kicsit másként, mint régen. A nyílvessző hegyére csillagszórót tűznek és így sokkal látványosabb az egész, de a szokás alapvetően nem változott. Napjainkban is így zajlik az Újév köszöntése, igaz a résztvevők egyre fogynak, kevesebben csatlakoznak a zsoltárt éneklőkhöz, kevesebb gyermek készít nyílvesszőt, de még vannak akik őrzik ezt a hagyományt és most hogy már petárdát sem szabad(na) használni egyre többen merészkednek ki a templom elé, egyre több elszármazott jön haza ünnepelni, egyre többen őrzik ezt a csodálatos, a világon talán egyedülálló hagyományt.
